Ugrás a fő tartalomra

"Songs for Drella" 1.: VINYL - THE VELVET UNDERGROUND & NICO

Kérem, engedjék meg, hogy figyelmükbe ajánljam a Láthatatlan Filmek
Klubja a Ludwig Múzeumban 2009. tavaszi programját, amelyet word
dokumentum formátumban, nyomtatható változatban az e-mailhez csatolt
fájlban is olvashatnak.
A sorozat címe: "'Songs for Drella' - Andy Warhol és a Silver Factory
1963-68". A filmek megtekintését felnőtt nézőinknek ajánljuk.
A sorozat teljes és részletes programja ehhez a levélhez csatolva is
olvasható (Word dokumentum, 114 KB)!

Az első vetítés 2009. február 20-án 18h-kor kezdődik az I. emeleti
előadóteremben.

A program:

VINYL
Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 66 perc (24 kép/másodpercben
vetített változat), 1965
Rendező: Andy Warhol
Szereplők: Gerard Malanga, John D. MacDermott, Tosh Carrillo, Ondine,
Edie Sedgwick, Larry Latrae, Jacques Potin
- Anthony Burgess (Mechanikus narancs) című könyve (A Clockwork Orange,
1962) alapján. A Vinyl "az univerzális gyök, a CH2 :CH, az etilénből
származtatva, különösen szerves szintézisben felhasználva" (The New
International Webster's Comprehensive Dictionary of English Language); a
film erről is szól, talán úgy, ahogyan a bakelitlemezek forognak a
háttérben, és úgy, ahogyan a szereplők a műbőrdzsekiket hordják. Bizarr
játékok a Martha and the Vandellas és a The Kinks dalaival.

Vinyl, részlet:
http://www.youtube.com/watch?v=2IKoPViGmGI

THE VELVET UNDERGROUND & NICO
Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 67 perc, 1966
Rendező: Andy Warhol, operatőr: Paul Morrissey
Szereplők: The Velvet Underground & Nico (Lou Reed, John Cale, Sterling
Morrison, Nico), Ari Boulogne, Gerard Malanga, Billy Name, Stephen
Shore, Andy Warhol, a New York-i rendőrség ügynökei
- Próbafelvétel és egyszerre objektív zenés film az együttes próbájáról
a Factoryban, 1966 januárjában.

The Velvet Underground & Nico, részlet:
http://www.youtube.com/watch?v=hCHvNqbFA1g

Reméljük, 2009 tavaszán is nézőink között üdvözölhetjük!

Üdvözlettel,

Sőrés Zsolt
------------
LÁTHATATLAN FILMEK KLUBJA
a Ludwig Múzeumban

2009. tavasz

"SONGS FOR DRELLA" - ANDY WARHOL ÉS A SILVER FACTORY, 1963-68

"Az üres tér sohasem elpocsékolt tér. Elpocsékolt az a tér, amiben sok
művészi alkotás van."
(Andy Warhol: Andy Warhol filozófiája /A-tól B-ig és vissza/. Ford.
Halász Péter)

Andy Warhol (1928-1987) – mintegy az amerikai tömegtársadalom
"Raffaellójaként" – a törmelékesség (klasztikus) művésze, aki
fogyasztási tárgyainknak, mindennapi eseményeinknek, a trivialitásoknak
a felhasználója. Warhol olyan új jelenséget teremtett, amelyet a
"tömegsznobizmus" kifejezéssel írhatunk le talán a legszemléletesebben:
a személytelenséggel, a neutralitással és az objektivitással való
foglalatosságéval. E három általa felfedezett nézőpont már korai,
alkalmazott művészeti tevékenységében is megjelent (gondoljunk csak
cipőbolti ablak-dizájnjaira). Szitanyomatok készítésével kezdte
(vászonra nyomtatott), hamarosan azonban figyelme a filmkészítés felé
fordult. Az addig statikus kép kinetikussá vált – a forgó, 16 mm-es
Bolex kamera mozgása által –, s ami végül (a párbeszédek és a zene
révén) a művészet ikonografikus orgiájához vezetett. Andy Warhol filmjei
a világról alkotott azon elképzelésnek a konceptuális gyümölcsei, amely
már kiegyezett a klónozással és a standardizációval. Filmjei nem
geometrikusan minimalisták, nem strukturalisták: néma képei (időnként
azoknak a repetíció során lassan változó sorozatai) az időt adják hozzá
a kép teréhez, ám ez a tér alapvetően a fogyasztási tárgyat a
törmelékesség értékére emelő művész antropológiájával van kitöltve.
Warhol Factoryja, a kreativitás-gyár, amely képes volt – a produkciók
folytonossága értelmében – megvalósítani mindazokat a nélkülözhetetlen
feladatokat, amelyek a fennmaradáshoz kellettek, önmagában nem állt
másból, mint egy színésznőből, egy rendezőből és egy vágóból. Mintha
csak azzal a szándékkal lett volna létrehozva, hogy "édes anonimitásba"
burkoljon mindenkit, aki a Factoryval együttműködött, akik a feltűnésre
és az eltűnésre, az élet szükségszerűségére vágytak. Ez közös vonás
mindazokban, akik a Factoryhoz tartoztak – Warhol pedig nem vádolható
azzal, hogy bárkit is a háttérbe akart szorítani. A Factory terület
volt, nem földrajzi territórium, hanem a kulturális csere virtuális
területe. Ebben a kulturális cserében – a nagyszerűséget reprezentáló
pillanatok által megjelölve – a jelen- és a távollét egyaránt létezett.
Warholnak nem okozott nehézséget más jelentős művészekkel kapcsolatba
kerülni (és ez a régmúlt korok művészeivel való kapcsolatára is
vonatkozik), a Factory legfontosabb alakjai pedig egyforma
büszkeséggel-önérzettel – alá-fölérendeltségi problémák nélkül –
dolgozhattak ebben a sajátos kulturális cserében: és ez a valódi
márkavédjegy, az igazi Andy Warhol. "Egyre népszerűbb lettem, és egyre
több barát vett körül. Szakmailag jól mentek a dolgok. Saját stúdióm
volt, és néhányan már dolgoztak nekem, és valahogy úgy rendeződött el,
hogy ott is laktak a stúdiómban. Abban az időben minden laza volt.
Rugalmas. A stúdió tele volt emberekkel éjjel és nappal. Barátok
barátai. Mindig Maria Callas ment a lemezjátszón, és sok tükör volt, meg
alumíniumfólia. [...] Az ellenkultúra, a szubkultúra, a pop, a
szupersztárság, a drogok, a fények, a diszkó, akármi, amiről azt
gondoltuk, hogy 'a fiatalsággal jár' – valószínűleg akkor kezdődött.
Mindig volt valahol egy parti..." (Andy Warhol)
Warhol magát különböző technikai eljárások felhasználásával fejezte ki:
a cipőbolti ablaktól a szitanyomáson, a festészeten, a szobrászaton –
amikor átjutott a "Brillo-kocka fázison", az akril színekkel megfestett
Utolsó vacsoráén, Mao, Elvis, Jackie Kennedy, Marilyn Monroe portréin
stb., hogy a kétszáz órásra tervezett Sertéshús (Pork) című
performanszszínházi műről vagy önéletírásáról ne is beszéljünk –, a
fekete-fehér képeken át, amelyek TV-k képernyőjén ismétlődtek, a moziig,
ahol a képek megmozdultak. Ez a működés a pop-art értékeinek a
tisztelete: a mindennapok banalitásaié, amelyek azelőtt még nem voltak
filmen megmutatva, csupán "halványan felvázolva". A mozgás Warhol
filmjeiben az élet prózaiságához tartozik, amelyben nincsenek "költői
testhelyzetek". A cselekmény nem-lineáris úton halad: a felvételekből
ki- és később azokba megint – minden valódi drámai erő nélkül –
visszacsúszva, vagy éppen a hagyományos mozi ideiglenes
térszekvenciáiban fejlődik ki. Mintha csak minden kép az élet egy
szelete, minden karakter, minden hős a megalopolisz-New York urbánus
terében vándorló, a kémiai boldogság és a kétségbeesés között hányódó
sajátos szexuális és élő "objet trouvé" lenne.
Paul Morrissey szerint Warhol "megnyitotta a kapukat". Élete legnagyobb
szabású szociális-antropológiai-művészeti vállalkozásában, a Factoryban
a háta mögött Drellának (összetétel a "Cinderella", vagyis "Hamupipőke"
és a "Drakula" szavakból) nevezték, ezzel mintegy a kedvességbe oltott
érzelmi távolságtartást, autisztikus passzivitást, mások szellemi
kihasználását rótták fel neki (ma már tudjuk, hogy a Factory történetét
sok emberi tragédia is kísérte), miközben ugyanezzel a csoporttal
együttműködve egy olyan /szemléleti/ fordulatot idéztek elő a
filmtörténetben, mint amilyen a Lumière-testvérek fellépése volt az
1890-es évek közepén: a 20. század második fele egyik legnagyobb hatású
és egyben egyik leghíresebb (és persze leggazdagabb) művészének valamint
a Factory alkotóinak a tevékenysége nem csupán a filmidőt szabadította
fel és tágította azt a lehető legszélesebbre a képi térkitöltés és
térrendezés számára, hanem (a színészvezetés helyetti improvizációval, a
fragmentált dramaturgiával, a kulturális idézetekkel, a minimalizmussal,
a filmmédiumra magára közvetlenül vonatkozó metaeszközökkel – Warhol pl.
gyakran vetített a régi "némafilmes", lassabb, 16 kép/másodperces
sebességgel stb. –) ismételten végiggondolandóvá tette a filmet mint
médiumot, miközben új alapokra is helyezte azt: "A legjobb atmoszféra,
amire gondolni tudok, az a film, mert fizikailag háromdimenziós és
érzelmileg kétdimenziós." (Andy Warhol, az idézetek Halász Péter
fordításai – S. Zs.)
A Láthatatlan Filmek Klubjában olyan filmeket vetítünk az érdeklődők
számára, amelyek Magyarországon kevéssé ismert vagy elfeledett
remekművek, mai és régebbi underground klasszikusok, avantgárd,
absztrakt filmek, bizarr "B-movie"-k, mágikus-misztikus és
pszichedelikus mozgóképes csodák, a filmnyelvet megújítani akaró
"metafilmek", kultikus filmszörnyetegek, vagy éppen olyan művek, amelyek
önmagukon is túlmutatva testesítenek meg valamilyen víziót. Olyan
filmeket kívánunk bemutatni a közönségnek, amelyek többsége vagy
kimaradt a hazai filmforgalmazásból, vagy rekonstrukciójuk csupán a
legutóbbi időkben történt meg.

I. 2009. február 20., péntek, 18h
Vinyl
Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 66 perc, 1965
Rendező: Andy Warhol

The Velvet Underground & Nico
Fekete-fehér amerikai némafilm zenével, 67 perc, 1966
Rendező: Andy Warhol, operatőr: Paul Morrissey

II. 2009. március 6., péntek, 18h
Csók
Kiss. Fekete-fehér amerikai némafilm, 34 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol

Selyemfiúm
My Hustler. Fekete-fehér amerikai film, angol nyelven, 67 perc, 1965
Producer, rendező-operatőr: Andy Warhol, rendezőasszisztens: Paul Morrissey

III. 2009. március 20., péntek, 18h
A Chelsea-lányok (1-12. epizód)
The Chelsea Girls (Episode 1-12). Fekete-fehér és színes amerikai film,
angol nyelven, 197 perc, 1966
Rendező: Paul Morrissey, producer, operatőr: Andy Warhol

IV. 2009. április 3., péntek, 18h
Én, a férfi
I, a Man. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező: Paul Morrissey-Andy Warhol, producer, operatőr, vágó: Andy Warhol

V. 2009. április 17., péntek, 18h
A meztelen étterem
The Nude Restaurant. Színes amerikai film, angol nyelven, 95 perc, 1967
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Andy Warhol

Empire
Fekete-fehér amerikai némafilm, 60 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol

VI. 2009. május 8., péntek, 18h
Magányos kovbojok
Lonesome Cowboys. Színes amerikai film, angol nyelven, 105 perc, 1968
Rendező-operatőr, vágó, forgatókönyv: Paul Morrissey, producer: Andy Warhol

VII. 2009. május 22., péntek, 18h
A tizenhárom legszebb... dal Andy Warhol próbafelvételeihez
13 Most Beautiful... Songs for Andy Warhol's Screen Tests. Fekete-fehér
amerikai némafilm zenével, 60 perc, 1964-66
Rendező: Andy Warhol

Andy Warhol díjátadása
Award Presentation To Andy Warhol. Fekete-fehér amerikai film, angol
nyelven, 12 perc, 1963
Rendező: Jonas Mekas

Andy Warhol ezüst lebegései
Andy Warhol's Silver Flotations. Színes amerikai némafilm zenével, 4
perc, 1964
Rendező: Willard Maas

Antropológiai vázlatok: barátságok és csomópontok, jelenetek Andy Warhol
életéből
Anthropological Sketches: Friendships & Intersections, Scenes from the
Life of AndyWarhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 36 perc, 1963-90
Rendező: Jonas Mekas

Andy Warhol
Színes amerikai némafilm, 18 perc, 1967
Rendező: Marie Menken

Andy Warhol Szükségszerűen Felrobbanó Műanyaga – a The Velvet
Underground & Nico közreműködésével
Andy Warhol's Exploding Plastic Inevitable with The Velvet Underground &
Nico. Színes amerikai némafilm zenével, 12 perc, 1964
Rendező: Ronald Nameth

VIII. 2009. június 5., péntek, 18h
Szopás
Blow Job. Fekete-fehér amerikai némafilm, 26 perc, 1963-64
Rendező: Andy Warhol

Rossz
Bad. Színes amerikai film, angol nyelven, 100 perc, 1977
Rendező: Jed Johnson, producer: Andy Warhol, Jeff Thornberg

IX. 2009. június 19., péntek, 18h
Mario Banana (1 + 2)
Fekete-fehér és színes amerikai némafilm, 7 perc, 1964
Rendező: Andy Warhol

Én lőttem le Andy Warholt
I Shot Andy Warhol. Színes amerikai film, angol nyelven, 104 perc, 1996
Rendező: Mary Harron

Sorozatszerkesztő: Sőrés Zsolt

A filmek megtekintését felnőtt nézőinknek ajánljuk.

A filmek információs vetítések keretében kerülnek bemutatásra. A
filmeket DVD-ről vetítjük.

A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk!

Belépő: 600 Ft/alkalom

Helyszín:
LuMú
Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum, Művészetek Palotája
1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.
Előadóterem, 1. emelet
Tel.: (06-1) 555-3444
Fax: (06-1) 555-3458
http://www.ludwigmuseum.hu

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

JazzaJ / EIIEKTRIIK

JazzaJ / EIIEKTRIIK Wednesday, October 9, 2019 at 7 PM – 10:00 PM Auróra Auróra utca 11. 1084 Budapest Hungary ***scroll down for English*** Némi kihagyás után újra megnyílik előttünk a JAZZAJ sötét oldala. Kísérleti elektronika analóg és digitális útvesztőjébe kísérjük gyanútlan közönségünket. Az Auróra pincéjéből nyíló labirintus bejáratánál az Ex You dobosa, az újvidéki Filip Đurović osztja meg velünk magnószalagok keltette analóg hanghullámait. A szónikus intelmek feldolgozása után magabiztosan vágunk neki utunknak, mígnem egy titkos átjárón keresztül a Mákó Rozi—Kristóf Marci duó hipnotikusan dezorientáló produkciójának hatására elfelejtjük, hova is indultunk. Egy hirtelen kanyar után óriási terembe érkezünk, ahol Eric Cordier és Sőrés Zsolt nem létező rezonanciákkal rajzolják újra a valóság térképét, mígnem egyszercsak újra a nyolcadik kerületi utcákon találjuk magunkat... Filip Đurović (SRB) - magnószalagok, elektronika • Mákó Rozi - elektronika Kristóf Marci -

ART-ERRORIST & ZSOLT SŐRÉS – THE WASP BOUTIQUE (2LP+DVD+DOWNLOAD CODE, pH-22)

PRESS RELEASE: FEBRUARY 2014 ARTIST: ART-ERRORIST & ZSOLT SŐRÉS ALBUM TITLE: THE WASP BOUTIQUE LABEL: PERIPHERAL CONSERVE (pH-22) FORMAT: DOUBLE VINYL (500 copies with DIGITAL DOWNLOAD CODE). Copies will come with a DVD of a portrait film of the two musicians by Douglas Hart and Peter Strickland. DISTRIBUTION: The state51 Conspiracy from MARCH, 2014 Outer design and disc labels: Babs Santini TRACKS: Side A 1. Was ist los da oben? 13:16 2. 100gr de protéine 11:59 Side B 3. Saute! 4:44 4. Sorry, it’s illegal 15:30 Side C 5. 20th September 13:02 6. Sans Parole 9:48 Side D 7. Luvoco 15:20 Total playing time: 83:44 Art-Errorist (Jean-Hervé Péron) : lyrics / vocals, bass guitar, acoustic guitar, trumpet, cavaquinho, psalterion, loops, samples, oil barrel, thermic chainsaw, hammerdrill, effects Zsolt Sőrés (Ahad) : viola, circuit bent toys, home-mades, ”lo-fi” synthesizers, crackle box, Korg DS-10, theramin, dictaphone tapes, percussions, sonorous objects,

John Butcher on Free Improvisation – John Butcher a szabadimprovizációról (1998)

John Butcher 15 Simple Statements on Free Improvisation – with Illustrations and Contradictions* John Butcher: Asymptotic Freedom, for feedback saxophone, snare drum, guitar & e-bow. A response to the work of Gustav Metzger. Self Cancellation, Install, Glasgow. 2008. © Philip Berryhill, 2008 1. Group improvisation involves an attempt to make music that no one player could imagine. It should force the musicians beyond their own conceptions. 2. Each player should equally be able to affect the content, form and direction of the music at any moment. 3. The physicality of sound production is inescapably connected with the creation, not just the execution, of the music. 4. Free improvised music is necessarily spontaneous, but is built on a background of years of study, experiment, thought and experience. 5. There exists the possibility of trying to play a music with no history. 6. Free improvisation shows that complexity is actually very natural. 7. Contemporary music seems t